Előző vonatos történetünk néhány olvasónkban elindított valamit, olyan emlékek törtek felszínre, amiket szerencsére megosztottak velünk. Ebből nézzünk most egy példát, a Kaller esete Tóth Marival a vizsgázó lánnyal vonalon. Jó szórakozást!
Tartozom annyival annak a kalauznőnek, aki 1997-ben egyszer végtelenül jóindulatú volt velem szemben, hogy ezt leírom, ennyi év után csak nem fogják érte megrángatni. 1997-ben Miskolcról utaztam fel Bp-re nyelvvizsgázni a reggel 07.00 órás intercityvel.
Erősen késésben voltam, jegyet venni már nem volt időm, ezért egy életem, egy halálom, felugrottam a vonatra, gondoltam, inkább kifizetem a büntetést, mint még egyszer a vizsgadíjat. Ahogy felszálltam, már indult is a vonat, aztán kis idő múlva jött a kalauz is. Mondtam neki, hogy nagyon szégyellem magam, de nem tudtam jegyet venni, mert lekéstem volna a vonatot, vizsgázni megyek.
Azt kértem, büntessen meg, hajlandó vagyok kifizetni, csak ne szállítson le, mert akkor lőttek a vizsgának. Erre a hölgy csak mosolyogva annyit mondott, hogy akkor egy kalappal...és tovább ment. Én szeretem a kalauzokat.:)
A sztorit Noéminek köszönjük!
A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!
