Nem lehet mindenki a technika ördöge és nem lehet mindenki ott a legfrissebb trendekben. Jól emlékszem, még gyerekkoromban gyakran előfordult, hogy drága nagyszüleim egy-egy betű tévesztéssel ugyan, de olyan aranyosan raktak elém valamit, hogy lehetett az a világ legnagyobb kínai piacos kamuja, a legnagyobb örömmel fogadtam el.
Az más kérdés, hogy használtam, hallgattam, vagy megettem-e. Ebből a szemszögből a következő történetünk természetesen rém aranyos és semmilyen cikizést nem tűr el. Köszönjük Viviennek!
Pár hónappal ezelőtt a nyugati-szolnok vonalon:
Felszáll egy idős férfi, a kezében Starbucks-os műanyagpohár, az ablakon kiinteget egy férfinak, aki egy gyereket tart a kezében - gondolom a fia és az unokája. Mikor elmennek leül és előveszi a telefont.
A technikához alig értő bácsi benyomkodja a számokat, és miközben kicsöng a telefon, a kávésbögrét nézegeti:
"Jaj, hát szia! Mostan indulok hazafelé. - ordít bele a telefonba. - De Eerzsike, hát te nem tudod ez Jani milyen helyre vitt! Emlékszel arra a robotos filmre? Ahol az a furahajú lány szaladgált, akinek csak egy csík vót a szája? Az a sztárvóz... Na oda vitt. Kaptam kávét."
Az egész vonat szakadt... :D
A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!
