Tömegközin mondták...

Biztos emlékeztek még a hippi srácra, aki borsót fejt a villamoson. Nos, most egyik olvasónk olyasmire bukkant, ami a legvadabb divatmajmokat is rabul ejti majd. Lakkozott körmű kutya. Amíg ízlelgeted, forgatod a szádban az elhangzottakat, íme a kép, hogy a vizualitás is meglegyen hozzá!

A Tömegközi Facebook oldalán feltettünk egy kérdést, hogy kinek melyik a "kedvenc" vasúti átjárója. Értsd, szerinte hol kell a legtöbbet várni, feleslegesen. Persze, mint minden más, ez is szubjektív dolog, a MÁV-nál pedig biztosan van rá magyarázat, hogy miért kell egy-egy forgalmasabb átjáróban reggelente akár 15 percet is várni.

No de ettől a magyarázkodástól most tekintsünk el. Jött ellenben három olyan hozzászólás is, ami alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk és esetleg másokban is elindítsunk valamit. Gyertek, sírjunk együtt, aztán meg hajtsunk át azokon a(z) kib... átjárókon.

Sudár Balázs például ezt küldte: Off, nem Budapest, de szerintem a világ legrosszabb átjárója a csornai. A 86-os főút az állomáson megy keresztül, minden érkező/induló vonatnál és minden tolatásnál a teljes műveletet végig kell várni a főútnak, ez időnként 15-20 percig is eltart, és van hogy 5 perc múlva már ismét megy le a sorompó.

Szárnyas Gyula szerint Zugló a budapesti Kerepesi út-Szentmihályi út kereszteződés borzalom! 10perceket kell várni a Hévre. (ha az Örs felől jössz a kerepesin) Először zöld az egyenesen menőknek, aztán zöld a balról jövőknek, aztán zöld a jobbról jövőknek és végül zöld (lenne) a balra kanyarodni akaróknak,de jön a HÉV.

Beáll, leszállnak stb. már megint az egyenesen menőknek zöld, majd a balról jövőknek,majd a jobbról jövőknek és végre... NEM! Jön a hév a másik irányból! (90%-ban így van), ekkor megint az egyenesen menőknek zöld, majd a balról jövőknek... Többször láttam már olyat,hogy valaki a piroson át kanyarodott,nem bírta a várakozást.

Hétköznapokon sokszor egész szép sor alakul ki a Szentmihályin is, azokból az autókból,melyek a kerepesire akarnak rákanyarodni. Sokat elmond a kereszteződésről,hogy a Szentmihályin külön lámpa jelzi,hogy kapcsold is ki a motort...

Kövér Csaba Attila noha nem autóval, hanem biciklivel jár, de: "ahol a 80-as és a 120-as vonal Rákos után kettéválik, és a Keresztúri útról a Helikopter út/Tündérfürt utca felé mennék tovább... Mondjuk nem egészen indokolatlan, mert tényleg sűrűn jönnek-mennek ott a vonatok, mindkét vonal elég forgalmas, de egymás után két hosszú sorompót is ki kell várni gyakran, ráadásul az autósok gyakorta pöfögtetnek végig az orrom alá... Úgy látszik, sokaknak még mindig nem elég drága az üzemanyag :)"

Köszönjük mindhármuknak és biztosak vagyunk benne, hogy van ott még, ahonnan ezek jöttek, úgyhogy meghirdetjük a Nemzeti Hülye Vasúti Átjárók Bedózerolsáért Együttműködés Rendszerét. A könnyebbség kedvéért rövidítve: NHVÁBER.  Ha neked is van olyan átjáród, ahova legszívesebben kirúgott vicces BKV-sofőrt ültetnél, hátha így megelőzhető lenne az idegbaj, küldd el nekünk a tomegkozi@gmail.com címre.

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

Előző bejegyzésünkben arról volt szó, hogy Rákoshegy állomáson egyszerűen nem állt meg az egyik szerelvény. Már akkor feltételeztük - a kalauz elmondása alapján - hogy a mozdonyvezető lehetett a ludas. Most megkaptuk a MÁV válaszát, egészen pontosan a MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóságának Társasági Kommunikációs Osztályától kaptunk levelet. A kérdéseket és az erre adott válaszokat változtatás nélkül közöljük.

- Ilyen esetben milyen biztonsági rendszer akadályozza meg, hogy a mozdony ne rohanjon bele egy másik szerelvénybe, van-e erre minimális esély

A vonatok közlekedésének alapvető eleme a forgalomszabályozás, illetve a biztosítóberendezések általi magas fokú biztosítottság. Ebből adódóan jelen esetben sem állt fenn balesetveszély.

A vonatokat az állomáson szolgálatot teljesítő forgalmi szolgálattevők „hatalmazzák fel” indulásra, ők és a jelzőberendezés szabályozza a forgalmat. A vonatok menetrend szerinti megállítása a mozdonyvezetők feladata. Az említett rákoshegyi esetben a mozdonyvezető feledékenysége miatt nem állt meg a vonat, ami utasaink számára kellemetlen volt, ám a közlekedés biztonságát nem veszélyeztette, hiszen a forgalmi szolgálattevő szabad jelzést biztosított a vonatnak, azaz a vonat előtt illetve akár szemben egyáltalán nem lehetett másik vonat, mivel ezt a biztosítóberendezés, a forgalomszabályozás kizárja. 
 
- Az mennyire volt helyes megoldás, hogy Rákoskert után a kalauz meghúzta a vészféket és azt a tanácsot adta, hogy a néhol térdig érő hóban sétáljunk vissza az llomásra és várjuk meg a következő vonatot?

Ebben a konkrét esetben a jegyvizsgáló azonnal meghozott döntése – miszerint meghúzta a vészféket – nem volt megfelelő, ugyanis a vészféket csak veszélyhelyzet esetén szabad használni, ez pedig nem volt veszélyhelyzet. A vasúttársaság szakemberei vizsgálják az esetet. A következő állomásról 5-10 perc múlva egy másik vonattal vissza tudtak menni az utasok.
 
- Mennyire mindennaposak a hasonló esetek?

Hasonló eset nagyon ritkán fordul elő, s leszögezzük, hogy ezen esetben sem állt fenn balesetveszély. Mindamellett utasaink szíves elnézését kérjük az okozott kellemetlenségért.

A címben szereplő mondat ugyan a kaller száját hagyta el, történetünk főszereplője azonban egyáltalán nem ő, hanem a mozdonyvezető. Átlagos februári csütörtök délutánnak indult. Azon elmélkedve, hogy milyen jó már világosban elhagyni a munkahelyet, negyed órával indulás előtt már a vonaton ültem.

Előkaptam jelenlegi kedvenc könyvemet és a meglepő módon fűtött, félhomályos kocsiban vártam a felszabadító indulást. Nem másik szerelvényről van szó, mint a 16:45-kor Nagykátára induló gyorsított járatról. Kőbánya-felsőig semmilyen probléma sem volt, igaz, bizonyos szempontból ezután sem. Az unalomig ismert átjáró után azok, akik Rákoshegyig utaztak volna, szokásos módon felkészültek a leszállásra.

A peronon állva azután olyan szépen süvítettünk keresztül, lassíts nélkül az állomáson, hogy a rám váró autónak integetni sem sikerült. A következő meglepetés akkor ért, amikor senki nem kezdett el értetlenkedni. Ilyenkor mi az ami elsőnek felötlik az  emberben? Na mi? Biztos nem jó vonatra szálltam fel. Mert az nem lehet, hogy egy állomáson nem áll meg a vonat. Ez nem képzelhető el. Egy ország valahol ott kezdődik, hogy mindenhol, ahol meg kell állnia, meg is áll.

Nem tudni, hogy a mozdonyvezető mit csinált. Lehet, hogy okostelefonján valamelyik vicces hámmeres képen röhögött, esetleg éppen szájjal elégítette ki valaki. sosem fog kiderülni. Az viszont biztos, hogy szopni mi, utasok szoptunk a legnagyobbat. (update: Egyik, a MÁV-nál dolgozó informátorunk szerint a vezető örült, hogy a tegnapi szibériai(?) időjárásban tudott menni) Már Rákoskert állomást is elhagytuk, amikor a kalauz úgy gondolta, most már eleget potyáztunk a vonaton, a bérlet ott már egyébként sem érvényes. Meghúzta a vészféket. A vécészagú peronon állva szépen az ajtónak préselődtem és csodálkoztam, milyen szép és sötét ilyenkor februárban este hatkor a puszta.

Majd újabb meglepetés. Az ajtókat nyitó gombok felvillantak és ott, nyílt pályán, egy kilométerre az állomástól a kalauz így szólt: "Erre szálljanak le". Agyrém. Azt is hozzátette, hogy "bocsánat, a mozdonyvezető elfelejtett megállni". Persze, no para, nem történt semmi baj. Ki ne bírná ki a néhol térdig érő hóban való sétát? Olyan utastárs is akadt, aki családját a vonaton hagyta, így próbált eljutni a legközelebbi állomásra.

A legfurcsább a felháborodás teljes hiánya volt. Nekem kellett kellemetlenül éreznem magam, hogy egyáltalán azon elgondolkodtam a nyílt pályán, sötétben, valahol a síneken gyalogolva, hogy ez esetleg nincs rendben. Miért ne lenne? Történt valami tragédia? Volt emberhalál? Nem. Naugye! Akkor meg mi a baj?

Nem akarok ebből semmilyen végkövetkeztetést levonni. Tudom, hogy a vasúti rendszer többszörösen túlbiztosított. Remélem, hogy tényleg leállnak a vonatok, ha veszélyesen közel kerülnek egymáshoz. Ha mégsem állnak le maguktól, abban azért reménykedem, hogy valami olyan fülsiketítő zajt ad valamilyen gép a vezénylésen, ami elnyomja a Maradj talpon tapsviharát, de nem annyira kellemetlen, hogy lenémítsák azt a MÁV alkalmazottai.

Talán az is megoldás lehetett volna, hogy eljutunk a következő állomásig, ott tájékoztatnak, hogy "hát ez történt" és szépen, biztonságos körülménynek között megvárjuk a következő vonatot visszafelé. Abban persze ott a veszély, hogy megbüntetnek, de mint tudjuk, nem lehet minden tökéletes. No meg ahol fát vágnak ott hull a forgács. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik és hasonlók. Tudom jól. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy a következő vonat vezetője legalább betartotta a rá vonatkozó vörös jelzést. Örök hála.

A MÁV TELJES VÁLASZÁT IDE KATTINTVA TALÁLJÁTOK MEG!

update2: A MÁV információi szerint a szerencsétlenségre minimális esély volt, mivel a magyar vasút, hasonlóan más fejlett társaságokhoz, olyan védelmi rendszerrel van felszerelve, ami automatikusan megállítja a vonatokat, ha baj van. Legalább 3-4 ember hibája és műszaki meghibásodásra van szükség egy balesethez. Kimondhatjuk tehát, hogy legalább akkora ennek az esélye, mint annak, hogy egy mozdonyvezető nem áll meg az állomáson. Kicsi.

Nos, mivel az ünnepek alatt mindenkit jól békén hagytunk a történetekkel, most többet is egyszerre fogunk közkinccsé tenni. Reméljük senkinek nem ártott meg a bejgli, nem lett másnapos a gyerekpezsgőtől és elképesztő lendülettel vág neki ennek a csodálatos 2012-es évnek.

Ha lesz egy kis szerencséje, délután négyig biztosan kitart a kraft. De ne legyünk kishitűek, hanem vágjunk bele a dolgok kellős közepébe. Rögtön meg is ragadjuk az alkalmat, hogy megkérjünk benneteket, hogy írjátok meg nekünk újévi tömegközis történeteiteket. Itt most vegyük annak a taxit is, hátha így könnyebb lesz.

Ágnes napi metrója:

Tizenéves fiúcska talpig fehérben. Telefonál. A metró zakatol/kattog/hangot ad ki. A fiúcska ordítva: “Mit mondasz Bébi? Nem hallom baszd meg, éppen vezetek, és geci hangos a motor!!!”

Akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen én is Új-Zélandra indultam, de valamiért csak a Deákig jutottam el.

Szilveszter este kilenc, 33-as busz:
Szemben velem kisebb csoport. Két lány közülük egy bilinccsel szórakozik, egymásra rakosgatják. Beszédtéma: "Honnan szerzünk ostort?"
Lehet jó buliba készültek... (Köszi Viktor)

Délutáni csúcs Csepelen, jelzőlámpák sárgán villognak, szegény sofőr próbál valahogy befordulni a kereszteződésben. Egyszer csak egy öreg fószer elkezd hátulról üvöltözni: "Nyisd már ki az ajtót!!! Hát ezt nem hiszem el, nyisd már ki azt a k*rva ajtót!!!", és így tovább, persze megálló a közelben sem volt.

Senki nem reagál semmit, erre a hülye előre megy a sofőrhöz és ott üvöltözik tovább. Végül a sofőr úr megunja, satufékkel megáll, kipattan a fülkéből és az öreget a korláthoz keni. Aztán az utasokhoz fordul: "Hány tanúm van, hogy ő kezdte?". Az egész busz jelentkezett, az öreg meg végre leült egy ülésre és onnan morgott tovább egészen a végállomásig :D (Katalinnak pacsi)

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

A nagyszülők csodálatosak. Amíg kicsik vagyunk, náluk töltjük a nyár nagyobb részét, amíg anyuék gályáznak. Mindent megvesznek nekünk, amit csak tudnak, lehet tőlük bármilyen süteményt kérni, megcsinálják és addig nézhetjük a tévét, amíg le nem ragad a szemünk. A kertben degeszre ehetjük magunkat cseresznyével és horgászhatunk már hajnalban. Nem akarnak nevelni, csak élvezik, hogy mosolyt csalnak az arcunkra, mi pedig élvezzük, hogy szinte bármit lehet.

Nagyival utazni a villamoson mindig valami izgalmas dolgot sejtet. Vagy a piac a célpont, ahol rengeteg inger éri a gyereket, vagy az utcán találkoznak egy régen látott ismerőssel, akivel a háború előtti időkről beszélnek, a gyerek pedig megtudhatja, mennyit nőtt, mióta utoljára látták, esetleg valami nagyon idegen arc a nyálával akar letörölni valamit az arcáról, de ez most nem ide tartozik...

Szóval izgalmas, na. De nem csak a gyereknek, hanem időnként a nézelődőknek is okoz boldog perceket a találkozás. Nézzünk most egy történetet ez utóbbi kategóriából.

Villamos, nagymama és 6éves-forma gyerek.
Nagyi odaszól a kis srácnak:

- Finom a gyümölcslé?
- Ühüm.
- Jól van igyad csak, ettől nősz majd meg nagyra.
- De én nem akarok nagyra nőni, kicsi akarok maradni.
- Miért akarsz te kicsi maradni?
- Mert ha nagy leszek akkor nem lesz már velem anyu és apu és nagyon hiányozni fognak.
Nem tudtam mosolyogni rajta, mindenesetre érdekes volt ezt egy gyerek szájából hallani.

Pacsi a sztoriért Nórinak! 

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

Az már több bejegyzésünkből is kiderült, hogy a Szállítóknak nincs könnyű dolguk. De mit lehet tenni egy mámoros részegekkel tömött buszon, éjfél körül? Zoli történetéből kiderül, köszi!

Történetünk vidéki nagyvárosban, közelebbről Szolnokon játszódik, valamikor a nem is olyan távoli múltban. A Szállítót ismeri az egész város. Morcos, lábakat, szatyrokat és ki tudja még mit csuk oda, mondhatni passzióból. És akkor elérkezik az a bizonyos szombat.

Bulizásból hazafelé tartó fiatalokkal teli 24-es busz. Ordibálás, lökdösődés, piálás. Ahogy azt kell. Egyik hősünk legalább kétszer szól bele a mikrofonba, hogy kulturált utazásra szólítsa fel az embereket, láthatóan kevés sikerrel.

Egyszer csak, két megálló között, hirtelen, minden indok nélkül a busz megáll, motor leállít, hatalmas termetű Szállítónk megjelenik és dörgedelmes hangon így figyelmeztet: "Amíg az a hátsó társaság le nem száll, ez a busz itt marad". Érezhető feszültség és harapható csend támad a csuklóson.

Ekkor egy borgőzös, kábult, esetleg a barátnőjének imponálni vágyó hang ilyet szól: "Ne pofázzál, vezessé'!". Erre ugye sokat nem lehet mondani, meg aztán a pörköltet is készíti már az asszony, így Szállítónk egy szó nélkül visszaül, motort beindít és suhanunk tovább. Ordítozva és kiabálva.

Na, ilyen egy tartalmas tömegközis este a mi városunkban!

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

Van, amikor minden - egyébként normális és kedves - Szállítónál elszakad a cérna. Itt most azt lthatjuk, amikor már csak egy szinte láthatatlan rész tartja össze.

6-os villamoson történt az esemény jóval éjfél után. A jármű tele, ahogy az lenni szokott, jó igényesen.

Semennyi hely sincs, az ajtók már záródnak, mire egy jól szituált férfiállat és a cicája elkezdi csapkodni az ajtót és rángatni, hogy az már nehogy be merészeljen csukódni, mikor ők éppen szállnának fel. Kedves vezető kéri csúnyán, szépen, sehogy sem hat, sebaj, a tömeg elállja az útjukat.

Az ajtók ismét csukódnak, mikor újból megszólal a vezető:

- A fenyőfát lehetőleg hagyjuk a megállóban!

Bettinának köszönjük a sztorit!

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

A szállítók hatalmas arcok. Olykor kellemes hétvégét kívánnak (már csütörtökön), máskor udvariasan a járatra való felbotorkálás gyorsítására szólítanak fel (esetleg egy láb odazárásával nyomatékosítva azt) és olyan is van, hogy egyszerűen viccesek.

Ez utóbbi kategóriából került ki következő rövid történetünk. Helyezkedjünk el kényelmesen, merüljünk bele a nyári hangulatba. Vékony póló a fiúkon, lányokon egyszerű kis szoknyák, elhúzott ablak a villamoson (reggel még hűvöskés szél), napszemüveg, papucs, esetleg strandfelszerelés a kézben. No, ilyen hangulatban hangozhatott el a következő sztori:

Még nyáron történt, reggel, munkába menet. A Gellért-hegy előtt hajtottunk el a 49-es villamossal, a dugóban álló kocsik mellett. A jó kedélyű sofőr bearanyozta a napomat a következő mondataival: "Most pedig nézzenek jobbra és láthatják, ahogy luxusautókat előzünk meg. Jól nézzék meg, ilyen autókat nem érdemes venni." :D

Beátának köszönjük.

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

Nem lehet mindenki a technika ördöge és nem lehet mindenki ott a legfrissebb trendekben. Jól emlékszem, még gyerekkoromban gyakran előfordult, hogy drága nagyszüleim egy-egy betű tévesztéssel ugyan, de olyan aranyosan raktak elém valamit, hogy lehetett az a világ legnagyobb kínai piacos kamuja, a legnagyobb örömmel fogadtam el.

Az más kérdés, hogy használtam, hallgattam, vagy megettem-e. Ebből a szemszögből a következő történetünk természetesen rém aranyos és semmilyen cikizést nem tűr el. Köszönjük Viviennek!

Pár hónappal ezelőtt a nyugati-szolnok vonalon:
Felszáll egy idős férfi, a kezében Starbucks-os műanyagpohár, az ablakon kiinteget egy férfinak, aki egy gyereket tart a kezében - gondolom a fia és az unokája. Mikor elmennek leül és előveszi a telefont.
A technikához alig értő bácsi benyomkodja a számokat, és miközben kicsöng a telefon, a kávésbögrét nézegeti:
"Jaj, hát szia! Mostan indulok hazafelé. - ordít bele a telefonba. - De Eerzsike, hát te nem tudod ez Jani milyen helyre vitt! Emlékszel arra a robotos filmre? Ahol az a furahajú lány szaladgált, akinek csak egy csík vót a szája? Az a sztárvóz... Na oda vitt. Kaptam kávét."
Az egész vonat szakadt... :D

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

Mivel előző fényképes történetünk rendkívüli sikert aratott, tudjátok a borsós fiú, most egy újabbal kedveskedünk nektek. Furcsa alakok nemcsak itthon, hanem külföldön is utazgatnak.

Például Londonban, egy vonaton. A Tömegközinek egy ilyen képet küldött Virág (hatalmas pacsi neki). A feladat, felfedezni a képen hibát. Kommentben jöhet a megoldás!

Biztosan emlékeztek még Midnite-ra. Nos, tőle kaptuk a következő képet is. Örök hála neki!

Mi a megoldás arra, ha a zsúfolt, tömött trolin nincs hely? Legyen kéznél egy olyan szék, ami csak a tiéd. Valószínűleg így gondolhatta ez a srác is. Saját székkel szállt fel a trolira, leült rá, és elkezdett borsót fejteni a kis fonott kosarába.

Multitasking üzemmódját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy közben még sms-t is képes volt küldeni.

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

A Tömegközi blog történelmet ír. A következő lesz az első vendég postunk, Midnite-nak hála. Köszönjük neki!

A 7-esen történt este, vagyis egy hazafele utazó, fáradt emberekkel tömött buszon, hogy felszállt a Kallernek tűnő ellenőr. 60 körüli, ősz szakállú, Mikulás testalkatú bácsi volt, aki udvariasan kérte a jegyeket-bérleteket. Fel se figyeltünk a jelenlétére, amíg oda nem ért egy hátizsákos, zenét hallgató sráchoz. A fiú türelmetlenül sóhajtozott, rángatva a hátizsák pántjait, mire az ellenőr annyit kérdezett: "Bérlete van, ugye?"

 

Erre a srác idegesen közölte vele, hogy már mutatja is, nem kell gúnyolódni. Az ellenőr egy kis megrökönyödéssel, de higgadtan megrázta a fejét: "Ez egy busz, nem a parlament! Én kedves ember vagyok, normálisan beszélek, amit mondok, azt komolyan is gondolom. Kérek, köszönök, ha kérdezek akkor beszélgetni akarok, ebben nincs gúny!"

 

A srác persze közben rájött, hogy a bácsi csak kedves akart lenni, hogy ne kelljen a mázsás zsákot kipakolnia, de ezen a ponton már csak azért is, a zavartól vörösen előtúrta a bérletet és megmutatta. A bácsi megköszönte, ment tovább. Mikor odaért hozzám, én is elkezdtem volna a könyvemet és a kesztyűimet egy kézben egyensúlyozva, félig kapaszkodva kicipzározni a nagy válltáskámat, de ezt látva csak megkérdezte, bérletem van-e, és szintén elhitte hogy igen. Örültem, hogy nem kell a tömött buszon ezzel szenvednem. Több ilyen kedves ellenőr kéne.

 

Biztosan ki lehet használni a bácsi jóhiszeműséget azzal, ha az ember már jó előre meggyőzően imitálja a bérlete előszedésének kezdőlépéseit, de ezzel ritkán próbálkoznak szerintem. Az ok nélkül felháborodó srác meg elgondolkodtatott, milyen gonosz 22-es csapdája ez: ha a jó kedélyű ellenőrök belefáradnak az ideges utasok beszólásaiba, akkor bunkó ellenőr lesz belőlük, viszont a bunkóságot gyakran látó utasok eleve rosszhiszeműen állnak hozzá minden ellenőrhöz. Mindenesetre a bácsi feldobta az esténket.

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

Előző vonatos történetünk néhány olvasónkban elindított valamit, olyan emlékek törtek felszínre, amiket szerencsére megosztottak velünk. Ebből nézzünk most egy példát, a Kaller esete Tóth Marival a vizsgázó lánnyal vonalon. Jó szórakozást!

Tartozom annyival annak a kalauznőnek, aki 1997-ben egyszer végtelenül jóindulatú volt velem szemben, hogy ezt leírom, ennyi év után csak nem fogják érte megrángatni. 1997-ben Miskolcról utaztam fel Bp-re nyelvvizsgázni a reggel 07.00 órás intercityvel.

Erősen késésben voltam, jegyet venni már nem volt időm, ezért egy életem, egy halálom, felugrottam a vonatra, gondoltam, inkább kifizetem a büntetést, mint még egyszer a vizsgadíjat. Ahogy felszálltam, már indult is a vonat, aztán kis idő múlva jött a kalauz is. Mondtam neki, hogy nagyon szégyellem magam, de nem tudtam jegyet venni, mert lekéstem volna a vonatot, vizsgázni megyek.

Azt kértem, büntessen meg, hajlandó vagyok kifizetni, csak ne szállítson le, mert akkor lőttek a vizsgának. Erre a hölgy csak mosolyogva annyit mondott, hogy akkor egy kalappal...és tovább ment. Én szeretem a kalauzokat.:)

A sztorit Noéminek köszönjük!

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!

Az egyszeri utas, aki történetekre éhesen csörtet minden reggel a munkahelyére, szinte elvonási tünetekkel küzd a nyári- (és minden más) szünet idején. Mert a gyerekekben lehet bízni, mindig mondanak valami aranyosat, meghökkentőt, vagy csak butaságot, amin jót lehet derülni. Gyerekszáj rovatunk következik!

A szerelem márpedig kínzó dolog. Ha éppen tombol, ki az, aki szívesen tölt akár néhány napot is az imádott nő, vagy férfi nélkül. A dolog pedig kortalan, amit a "nem lehet elég korán kezdeni" frappáns szófordulattal vezetnek be. Na, valami hasonlónak lehetünk itt is szemtanúi:

Budapest, 61-es villamos. Tömeg. Két 9-11 éves formájú kisfiú beszélget:

Egyik:Hogy fogom én kibírni a téli szünetet a Timi nélkül?

Másik: Majd beszélgettek facebookon!

Egyik: Azt anyukám nem engedi. Mert virtuális kapcsolatban nem jó élni.

Orsolya szerint jogos, köszönjük neki a sztorit!

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!