Az már több bejegyzésünkből is kiderült, hogy a Szállítóknak nincs könnyű dolguk. De mit lehet tenni egy mámoros részegekkel tömött buszon, éjfél körül? Zoli történetéből kiderül, köszi!

Történetünk vidéki nagyvárosban, közelebbről Szolnokon játszódik, valamikor a nem is olyan távoli múltban. A Szállítót ismeri az egész város. Morcos, lábakat, szatyrokat és ki tudja még mit csuk oda, mondhatni passzióból. És akkor elérkezik az a bizonyos szombat.

Bulizásból hazafelé tartó fiatalokkal teli 24-es busz. Ordibálás, lökdösődés, piálás. Ahogy azt kell. Egyik hősünk legalább kétszer szól bele a mikrofonba, hogy kulturált utazásra szólítsa fel az embereket, láthatóan kevés sikerrel.

Egyszer csak, két megálló között, hirtelen, minden indok nélkül a busz megáll, motor leállít, hatalmas termetű Szállítónk megjelenik és dörgedelmes hangon így figyelmeztet: "Amíg az a hátsó társaság le nem száll, ez a busz itt marad". Érezhető feszültség és harapható csend támad a csuklóson.

Ekkor egy borgőzös, kábult, esetleg a barátnőjének imponálni vágyó hang ilyet szól: "Ne pofázzál, vezessé'!". Erre ugye sokat nem lehet mondani, meg aztán a pörköltet is készíti már az asszony, így Szállítónk egy szó nélkül visszaül, motort beindít és suhanunk tovább. Ordítozva és kiabálva.

Na, ilyen egy tartalmas tömegközis este a mi városunkban!

A “Tömegközösségi eszközön mondták” ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, lájkolj minket, utazz a többiekkel és mesélj egy jó sztorit!